2012. augusztus 7., kedd


Sajnos megint nem tudtam megállni,hogy ide is ne tegyem ki legutóbbi kommentemet…

Borzasztó érzés, hogy ma hol tart az újságírás!

Különösen, ha végig gondolom, hogy középiskolás koromban barátkoztam az újságírás gondolatával is, mert valaha tényleg szép hivatásnak gondoltam.

A közelmúltban olvastam, hogy egy BKV-busz sofőrje elkísérte a közeli
ABC-be utasát, -egy cukorbeteg kismamát és vett neki édességet és innivalót, hogy folytathassa útját.

Én speciel ilyenkor leszek libabőrös, nem amikor kifolyik a vér az újságból vagy a vámpírfilmből!

Egy olyan dolgozó (a nem egészen 4.000.000-munkavállalóból), akinek sofőr létére egy utas sokkal fontosabb, mint a menetrend!
Higgyétek el még fegyelmit is kockáztatott vele!

Persze ezek azok a sofőrök, akikért az utas is megmozdul!

Aki még emlékszik 1998-ban (1999-ben?) aki ott volt annak úgyis beugrik, -a piros7-es busz beállt a Ferenciek terén a megállóba, felszállás után az ajtók becsukódtak, a sofőr indult volna, de a busz lefulladt. Én kb. a 2. ajtónál ültem, felálltam és szóltam a többi utasnak, -(kb40-en voltunk),hogy lökjük meg, mert meleg a motor, csak annyi kell, hogy egyszer átforduljon a főtengely, és máris mehetünk tovább. 
Mindenkit kértünk szálljon le, akkor is, ha nem tolja, kb 6-8-an toltuk meg, nem egészen 3-métert és beugrott! Nekem azon a télen nem ez volt az első (ercsiben a helyi járatot tologattuk) volt már benne rutinom!
Apróság? Egy kis odafigyelés esetleg összefogás és máris könnyebb!
Csak annyi kell, hogy ne fordítsuk el a fejünket, és nyitott szemmel járjunk!
Sajnos a politikai elit méltó tükrünk, teljesen hiányzik belőlük a szociális érzékenység!

Ezért ennyire feltűnő egy ilyen eset!(Aminek természetesnek, nem pedig különlegesnek kellene lennie!)
http://eljkicsitjobban.blogspot.com